Nos. Az előző posztomban elköszöntem ugyan, mert az volt a tervem, hogy elmenekülök magam és a világ elől.
Aztán történt valami: rájöttem, hogy nem menekülhetek tovább! Az aktuális környezetem elől ugyan elmenekülhetek, de magam elől soha!

Rengeteget nyafogtam és rohadtul sajnáltam magam: „jaj, szegény én!” - Mondtam magamban állandóan. Most már azt mondom: „milyen jó nekem!”

De kezdem az elején!
2019. Augusztusára már annyira szét voltam hullva, hogy elveszítettem mindent, majdnem az életemet is. Volt öngyilkossági kísérlet, voltak verekedések és otthoni botrányok. Már nem szívesen állt velem szóba senki. Sem a családom, sem a barátaim, de még a haverok se kerestek. Mindenki hibás volt, mindenkire haragudtam. Mindenki hibás mindenért, csak én nem! – Gondoltam akkor. Észre sem vettem, hogy az életem irányíthatatlanná vált!
Miután a második lakásomból is elzavart a családom, nem tudtam jobb helyre menni ételért, ágyért, és gyógyszerért, így bevonultam a pszichiátriára. Később világos lett számomra, hogy életem egyik legjobb döntése volt!
Az addiktologusomnak könyörögtem, utaljon be a pszichiátriára előgondozásra. A pszichiátria előtt az esőben is könyörögtem, hogy engedjenek be. A terv ugyanis az volt, hogy pszichi ameddig csak lehet, aztán addikt ameddig csak lehet, majd valami 1 éves rehab. Mindegy mi. Gondoltam addig is van hol aludnom, van mit ennem, de főleg: van gyógyszerem! Amikor felvettek, a papíromra ráírták: nincs betegségtudatom. Ezen az elején jókat kacagtam. Mindenki hülye volt, csak én voltam okos. Már nem vagyok okos!
Na, szóval: se család, se barátok, se lakás, de legalább van gyógyszerem. A felvételkor, hogy bekerülhessek azt „hazudtam”, hogy a gyógyszerről szeretnék leszokni. Persze akkor ezt végig sem gondoltam. Aztán ahogy kezdtem tisztulni, egyre jobb ötletnek tűnt a gyógyszerről való leszokás. „Van is hol lennem, és még a gyógyszer szörnyűségeitől is megszabadulhatok!” – Kiáltottam magamban. Addigra már mindent megtettem volna, hogy a benzodiazepinről leszedjenek, hiszen ismét elértem a napi 10-20mg-ot. Az első pszichiátrián eltöltött hétre nem nagyon emlékszem. A második hétre már jobban. Ott már két barátom is meglátogatott, és szereztem új ismeretségeket is - erről majd később még írok! A harmadik hétre már csak napi 4-4.5mg benzoót szedtem. Szeptember 16-án fekhettem be az addiktológiára, de 13-án (pénteken) már ki akartak írni a pszichiről. Végül egy csoda folytán nem tették: „nehogy visszaessek”! Ismét három hét homály az anyaosztályon, majd egy újabb csoda folytán bekerülhettem egy terápiára. Itt rengeteg dolgot tanultam. Többek közt: Orvosi Alapismereteket, Sóvárgás kezelést, Felépülés központú addiktológiát, és Meditációt is.

- Folyt. Köv. - 

Kezdem nagyon unni, hogy szopatva vagyok!

BLR rappelta a "Belehalok" c. számban: " hiába mászok ki, jön mindig ugyan az a gödör". Hát velem is ez a helyzet, csak nem tudom miért szopat az élet...

Gyerek voltam, bántottak, tini voltam, ismét orra estem, de felálltam. Mikor minden majdnem jó volt, megint a betonba verték az orrom.... Megint, és megint , és megint és azóta is! Persze, rá lehet fogni mindenre, de amikor egy nő szopat meg, s közben rájövök, hogy mindig valójában a nők szopattak meg, én meg menekültem, akkor már kezdem nem érteni!

Elfogadtam. Az vagyok, aki vagyok, de keressük meg a gyökerét, és annak a gyökerét, hogy épp mért verik a betonba az orrom:
Nem értem! Jót tettem emberekkel, adtam, adtam, dolgoztam, harcoltam, és? Megint vérzik az orrom! A mínusz 10000000000000000-en vagyok mindenhogy. Persze. Dolgozom, van munkám, igen, van új nőm, igen igen igen. Akkor 40 évesen miért ülök anyám lakásába 1 Ft nélkül egyedül? Mert elbasztam. De hol? Egy ismerősöm mondta: "Rossz szerződéseket kötöttem" - ja, vagy még rosszabbakat, vagy nem is én kötöttem, csak az apróbetűs részt nem olvastam el figyelmesen, plusz rámerőszakolták.... Mert azt tették! Mind! 

Nem. Ne is kérdezd, hogy mi a bajom, ha ezt nem érted, akkor lépj tovább! Kattints valamelyik bulvárrra, és szörnyülködj, hogy mennyi baleset történt ma is, az 5cm hó miatt! Sajnáld, aki kiesett a nemtudomhonnan, nézd, ahogy főznek a tökéletesen, a főzős TV-ken. Nézd az állatokat, ahogy levadásszák egymást. Mondok jobbat, régi duma, de még mindig aktuális: 

• Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. -Renton- Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban. -Beteg Fiú- Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy. -Begbie- Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. -Spud- Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavar körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. -Tommy- Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet. Mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?

• Hogy miért csinálom? Akármit is válaszolnék, hazudnék. Az igazság az, hogy rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek mint maguk, lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, cd lemezem, elektromos konzervnyitóm - jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén ha már nincs semmi a halál.

  De ez sem sikerült, sem nekik, sem nekem. Sokunknak nem sikerült! Miért? Azért mert haragszunk a világra, mert mi megpróbáltuk, de hátulról mellbedöfött az mindig minket! Választottuk a heroint, a kokaint, az lsd-t, a speedet, a dizájner szarokat, vagy az alkoholt, gyógyszerereket. 
  Amikor ezeket a sorokat olvasod eltűnődsz-e azon, hogy neked milyen jó, s nekem milyen szar? Valóban jó neked? Te mit választottál? Hány BARÁTOD van? Hány ember van akivel szívesen dolgozol, élsz, beszélgetsz? Biztos jó enni azt a csokit most? Nem csak hiányzik valami? Bevetted az Advil Ultrát/Aszpirint, hogy ma se fájjon? 
  Ma is mosolyogtál arra, akit legszívesebben szembeköptél volna de nem tehetted? Amikor a társaddal voltál együtt legutóbb kire gondoltál közben? Mikor megismertél mostanában valakit, az undorod sikerült visszafolytani? 
  Vagy esetleg ma is üvöltöztél a gyermekeddel, mert a dühöd rajta töltötted ki? Ma is kiabáltál a kutyáddal, hogy "Nem szabad! mit csinálsz!" ?  Akkor így ennyi. Több kérdésem nincs. Még egy: Aggódsz a súlyod miatt még mindig, vagy beletörődtél, hogy "hormonproblémád" van?