Nos. Az előző posztomban elköszöntem ugyan, mert az volt a tervem, hogy elmenekülök magam és a világ elől.
Aztán történt valami: rájöttem, hogy nem menekülhetek tovább! Az aktuális környezetem elől ugyan elmenekülhetek, de magam elől soha!

Rengeteget nyafogtam és rohadtul sajnáltam magam: „jaj, szegény én!” - Mondtam magamban állandóan. Most már azt mondom: „milyen jó nekem!”

De kezdem az elején!
2019. Augusztusára már annyira szét voltam hullva, hogy elveszítettem mindent, majdnem az életemet is. Volt öngyilkossági kísérlet, voltak verekedések és otthoni botrányok. Már nem szívesen állt velem szóba senki. Sem a családom, sem a barátaim, de még a haverok se kerestek. Mindenki hibás volt, mindenkire haragudtam. Mindenki hibás mindenért, csak én nem! – Gondoltam akkor. Észre sem vettem, hogy az életem irányíthatatlanná vált!
Miután a második lakásomból is elzavart a családom, nem tudtam jobb helyre menni ételért, ágyért, és gyógyszerért, így bevonultam a pszichiátriára. Később világos lett számomra, hogy életem egyik legjobb döntése volt!
Az addiktologusomnak könyörögtem, utaljon be a pszichiátriára előgondozásra. A pszichiátria előtt az esőben is könyörögtem, hogy engedjenek be. A terv ugyanis az volt, hogy pszichi ameddig csak lehet, aztán addikt ameddig csak lehet, majd valami 1 éves rehab. Mindegy mi. Gondoltam addig is van hol aludnom, van mit ennem, de főleg: van gyógyszerem! Amikor felvettek, a papíromra ráírták: nincs betegségtudatom. Ezen az elején jókat kacagtam. Mindenki hülye volt, csak én voltam okos. Már nem vagyok okos!
Na, szóval: se család, se barátok, se lakás, de legalább van gyógyszerem. A felvételkor, hogy bekerülhessek azt „hazudtam”, hogy a gyógyszerről szeretnék leszokni. Persze akkor ezt végig sem gondoltam. Aztán ahogy kezdtem tisztulni, egyre jobb ötletnek tűnt a gyógyszerről való leszokás. „Van is hol lennem, és még a gyógyszer szörnyűségeitől is megszabadulhatok!” – Kiáltottam magamban. Addigra már mindent megtettem volna, hogy a benzodiazepinről leszedjenek, hiszen ismét elértem a napi 10-20mg-ot. Az első pszichiátrián eltöltött hétre nem nagyon emlékszem. A második hétre már jobban. Ott már két barátom is meglátogatott, és szereztem új ismeretségeket is - erről majd később még írok! A harmadik hétre már csak napi 4-4.5mg benzoót szedtem. Szeptember 16-án fekhettem be az addiktológiára, de 13-án (pénteken) már ki akartak írni a pszichiről. Végül egy csoda folytán nem tették: „nehogy visszaessek”! Ismét három hét homály az anyaosztályon, majd egy újabb csoda folytán bekerülhettem egy terápiára. Itt rengeteg dolgot tanultam. Többek közt: Orvosi Alapismereteket, Sóvárgás kezelést, Felépülés központú addiktológiát, és Meditációt is.

- Folyt. Köv. -