Nem tudom, hol is kezdjem. 

Kb. egy évvel ezelőtt abbahagytam a bloggolást a szponzorom javaslatára. Most úgy döntöttem, folytatom. 

Kicsivel több mint egy éve és kilenc hónapja vagyok felépülésben. A felépülést egy lánnyal kezdtem, akinél ott laktam hellyel-közzel három hónappal ezelőttig. Nagyon szerettem, sőt, szeretem még most is, de nem működött a dolog. Nem épültünk együtt, így három hónapja elköltöztem. Azóta nem tudok róla semmit és nem is akarok tudni. Fáj, de a no contact-ot tartanom kell. Ez az ajándékom mindkettőnknek.

Elkezdtem odafigyelni az étkezésemre, kiderült, hogy van némi intoleranciám bizonyos ételekkel szemben. Bár idővel ez is gyógyulni fog, de most jól jött, hogy elkezdjem a diétát, az edzést és a csak magammal való foglalkozást. Mikor eljöttem, száz kg körüli súlyban voltam. Ruháim azok voltak, ami a régi életemből megmaradt, vagy amit időközben kaptam. Elkezdtem edzeni: először csak séta, aztán séta erőltetett menetben, és reggeli torna, majd konditerem és úszás. Közben étrendet váltottam, rendszeresen fodrászhoz járok, a körmeimre és az arcszőrzetemre kezdtem jobban figyelni. Elindult a fogyás és elkezdett sportos testalkatom lenni, tegnap végre vettem ruhákat is. Egyszóval tetszem magamnak. Végre jól nézek ki és a probléma itt kezdődik: életemben nem voltam ilyen jó formában. Önmagamtól sosem öltöztem ilyen jól, mindig más öltöztetett (pl a feleségem). Ahogy ma elhaladtam egy kirakat előtt, - amiben megnéztem magam - ez a mondat ugrott be: "Nem tudom ki ez, aki visszanéz a tükörből". Egyszerűen nem komfortos, hogy nem vagyok beállva, tiszta és csinos vagyok. Nagyon zavarban vagyok az utcán, ha a lányok megnéznek. Feszül minden izmom az edzéstől és attól, hogy szorongok. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Szóval nehéz ez, de tudom, hogy meg fogom szokni. A jóhoz könnyebben hozzászokok. 

Ma: 650 napja nem ittam alkoholt, 633 napja nem használtam illegális drogokat és 1 éve, 6 hónapja és 20 napja nem szedtem nyugtatókat.